1949-ben született Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1974-ben grafikai szakon diplomázott. Sokféle műfajban alkot: olaj, aquarell és tempera festményei, pasztell és vegyestechnikával készült képei világszerte több galériában kerültek bemutatásra. Otthonosan mozog a rézkarc, a rézmetszet, a mezzotinto és az aquatinta technikájában is. Elgondolkodtató művei mitológiai, bibliai, zenei, irodalmi és történelmi utalások széles skáláját vonultatja fel a reneszánsz és a barokk mesterek technikai felkészültségével. Kritikusai általában a szürrealista, illetve a "romantikus szürrealista" jelzővel illetik. Külön említésre érdemesek sakk-tárgyú képei. Valaha maga a művész is aktív sakkjátékos volt - csapatban kétszeres országos bajnok, egyszeres Budapest bajnok, négy ezüst és egy bronzérem tulajdonosa.
"Jó pár évig versenyeztem, s elég jól szerepeltem a Tipográfia első osztályú csapatában, amikor még Barcza Gedeon nagymester volt az első táblás és a vezető edző. Megismertem egyet-mást a sakk és a sakkozók lényegéből, és akaratlanul is párhuzamba állítottam a szakmámmal. Megtanultam, hogy a táblán megtett lépés következményei ugyanúgy visszavonhatatlanok, mint ahogy kitörölhetetlen a rézlemezbe metszett vonal. Az állványon kifeszített vásznon az előzetesen megkomponált vázlat egyszer csak hasonlóképpen kezdi diktálni a folytatást, mint ahogyan a 64 mezőn keletkező állás függetleníti magát a bebiflázott megnyitási változatoktól."
(Európa Hírmagazin 1991/2 Október - Szilágyi Péter cikke)
Egyéni kiállításai:
- 1979. Hamburg (Atelier Mensch)
- 1986. Salgótarján (Nógrádi Múzeum)
- 1987. Budapest (Vigadó Galéria)
- 1993. Budapest (Csók István Galéria)
- 1994. Nagymaros (Grécs Galéria)
- 1994. Sopron (Pannónia Galéria)
- 1994. Budapest (Állami Operaház)
- 1997. Budapest (Magyarok Világszövetsége)
- 1998. Budapest (Józsefvárosi Galéria)
- 2000. Budapest (Madách Színház- Tolnay Szalon)
- 2003. Budapest (Gulácsy Galéria)
- 2005. Budapest (Bank Center)
Csoportos kiállításai:
Budapest, Miskolc, Szeged, Tihany, Berlin, Bécs, Graz, Frankfurt, Oslo, Stockholm, Offenburg, Antwerpen, New Orleans, Chicago, San Fransisco, Torino, London, Sydney...
- 1975. Nívó díj
- 1976. Stúdió díj
- 1981. Nívó díj
- 1983. Nívó díj
- 1984. Ezüstgerely különdíj
- 1988. Ezüstgerely különdíj
Kivonat a Művészet című folyóirat 1986. júliusi számából:
" Badacsonyi Sándor grafikáit és ecsetrajzait állította ki a salgótarjáni Nógrádi Múzeumban. A Képzőművészeti Főiskolán 1974-ben végzett művész a hetvenes évek közepétől vesz részt a külföldi és a hazai tárlatokon -önálló tárlata volt 1979-ben Németországban- művei ott voltak az óbudai Zichy-kastélyban 1984-ben a "Szürrealista grafika" című csoportkiállításon-, a miskolci grafikai és a salgótarjáni rajzbiennáléknak is gyakori szereplője...
...Ami a technikát illeti, Badacsonyi a tárgyszerű képalkotásban, az artisztikum tiszteletében, a rajzokban, a rézmetszetekben megnyilvánuló elemző igényben vállalja a modern kortárs magyar grafika sokak által szélesített útját. A klasszikum és fantasztikum ötvöződése, a létproblémák jelképes metamorfózisokban való mejelenítése egyetlen, összefüggő látomássá avatják grafikáit és ecsetrajzait, amelyektől nem idegen bizonyos kísértetiesség...
... Badacsonyi, akinek a kultúra, a műveltsége is élménye, irodalmi, történelmi, képzőművészeti tudását sem rejti véka alá, mégsem fél a bibliai vagy a görög-római mitológiai utalásoktól... ...Badacsonyi nem fél az időtlenség, még kevésbé a historizálás vagy a mitologizálás vádjától. Szerencsésen ragadja meg a volt pillanatok akár évezredekkel ezelőtt keletkezett, de az alkotás pillanatáig érő feszültségét, ezáltal sokszor éppen korszakunk némely sajátosságának érzelmi lecsapódását fejezi ki. Úgy idéz mitológiát, hogy egyszersmind átalakítja azt- a mitológiai anyag csak alkalom arra, hogy a bennük megfogalmazott nagy emberi kalandnak részesei legyünk."
(Tóth Elemér)
Hollósi Éva - Romantikus szürrealizmus
"A magyar művész nemcsak a szürrealizmus képviselője, a szimbolikus, mély érzéseket tükröző alkotásokon érződik a romantika hatása is...
...A figurák és tárgyak irracionálisan kerülnek egymás mellé egy színpadszerű térbe, valóságtól idegen kombinációjuk mégis történeteket kelt életre. A képek anekdótikusan hatnak. Jóllehet, többnyire nem kapcsolódnak konkrét irodalmi művekhez, a művészt metafórikus gondolkozásmódja az irodalomhoz köti. A biblikus és mitológikus alakok több képen is visszatérnek, mégis szimbólikus megjelenítésük kiemeli őket a megszokott ikonografikus sémából, új dimenziók között általánosabb jelentés hordozóivá válnak. Több művön -gyakran ruhátlan- dús, felborzolt hajú asszonyfigurák állnak a jelenet középpontjában, például a Leselkedők című rézkarc az ótestamentumi "Zsuzsanna a fürdőben" jelenet parafrázisa. A Bukott angyal című képen is monumentális nőalak látható, de ellentétben a fent leírt megszemélyesítéssel, itt a hanyatlásnak, a negatív eseményt hivatott illusztrálni. Az időbeli és helyi bizonytalanságot a környezet érzékelteti velünk. A grafikus az általános jelentéstartalmat mesterséges kulisszákkal is növeli, ahol művészien ötvözi a növényi és a geológiai formákat. A tájat kopár sziklák vagy burjánzó őserdő uralja...
...Badacsonyi Sándor képei olyan érdekes, intellektuális élményt nyújtanak, amely sokáig rögződik emlékezetünkben."
Budapester Rundschau 1988. január 11.Megay László - Kissé romantikus változat
"A teremtés második napján még alig tudható, milyen lesz a világ, ha végül minden a helyére kerül, de még az sem: adódik-e alkalmas hely benne minden létezőnek. Azzal a mikrokozmosszal is így lehet, amelyet művészember hoz létre- feltéve, hogy van miből építkeznie.
Bizonyos, hogy Badacsonyi Sándor grafikusnak elég anyag, szándék és tehetség adatott, amiből saját képére és hasonlatosságára formálhatja teremtményeit... Életkorát tekintve pályája első harmadánál tart. A befejezetlenség nála nem egyes művekre, hanem a készülő egészre vonatkozik. Mi több: lapjait szemlélve kissé zavarba ejt a szerkesztésbeli, rajzi és -a grafikákról szólva- technikai biztonság, mely nála mintha főként adottság és nem megszenvedett stúdiumok eredménye volna. Mivel pedig a rézkarc és a metszet kedvelt műfaja, még feltűnőbb munkáinak végleges volta a pályakezdéstől- máig. Mert tudni kell: a metszet a képgrafika egyik magasiskolája. Az nem tűr rögtönzést, annál minden vonal végleges. Ha az acél barázdát vont a lemezen, annak nyomát bajos eltüntetni. Itt a mégoly könnyű kezet is kemény próbára teszi az anyag... Ráadásul ennél a technikánál-mivel a szerszámot tolni kell- a lap aljáról indul a vonal, a kéz mozgása ellentétes irányú, mint a szabadkézi rajznál; és mindennek észrevétlen kell maradnia.Nem csoda, hogy manapság oly kevesen próbálkoznak rézmetszéssel. E művesség sokak számára talán még elsajátítható volna, de az semmit nem ér grafikai gondolatok nélkül. Ez a technika ábrázolásra és nem homályos ösztönök leképezésére való. Badacsonyi Sándor nem szűkölködik mesélnivalóban. Lapjain többnyire allegorikus jelenetek játszódnak. Pontosabban: a játék megáll egy pillanatra, hogy minden időtlenné legyen, ami által kiterjed a látvány értelmezési tartománya. Ezt szolgálja a motívumok sokfélesége is. Idomár című ecsetrajzán például egy középkorias öltözetű férfialak mellett, valamely madár társaságában, egy ősgyík látható, de egy furcsán összerótt szék is van ott, jelezvén: itt minden az időntúli időben történik. Azaz nem történik semmi, hiszen a produkciót a művész korábban megállította, hogy a különös színpad és a szereplők abszurd voltában gyönyörködhessen, vagy borzongjon miatta. A kép kimerevítéséből az is következik, hogy a táj, a tárgyak, az állatok, valamint az emberalak közt kapcsolatot sokkal inkább a kompozíciós rend teremt, mintsem egy közös rítusban való részvétel. Egymás mellett és nem együtt léteznek- csoportban is magányosak.
Bármely technikát válasszon Badacsonyi Sándor, különös örömöt lel a mesterségbeli tudás felmutatásában. Ecsetrajzai -méretüktől függetlenül - a miniatúrafestőkre jellemző precizitással készülnek. Nála többnyire vonalak adják a foltot is - a festői hatást is grafikai eszközökkel éri el.Alighanem ő tudja legjobban: adottságait követve a műgond olyan fokát kell elérnie, amelyen már nem veszély a modorosság, nem kell attól félnie, hogy a rajzi szépség édeskéssé, a kifinomultság finomkodássá válik. Ebben segítségére van érzékenysége a fanyar hangulatok iránt. Legtöbb figurája egy kissé groteszk - vagy a helyzet az, amelyben látható. Badacsonyi nem tartja szürrealistának magát, bár szemlélete kétségkívül legkényelmesebben ezzel az irányzattal azonosítható. Csak hát szürrealizmus is sokféle van. Az övé egy kissé romantikus változat. Sok jó iskolától, felfogástól, mestertől tanul valamit -még szecessziótól is-, de sohasem másol, és ami még fontosabb: az egyes műveken belül mindig stílusegységet teremt...
A mai, kortárs művészetben az igazi mű elszomorítóan kevés. Badacsonyi Sándor már létrehozott néhányat; leképezve titkos vágyait és szorongásait- melyek a mi vágyaink és szorongásaink is egyben.
Abban a korszakban tette ezt, melyben mestersége hanyatlani látszik. Mikor egy-egy képzőművészeti tárlat néha már bolhacirkuszi produkcióhoz hasonlítható. Mintha a művészi vetélkedés azért folyna: ki ad a többieknél is kevesebbet magából és szakmájából. De van ennek a magatartásnak visszahatása is - szobrászatban, festészetben, grafikában. Amint ez művészünk munkáiból is látható. Egy elhajított kő pályáját testének tömegéből, a mozgás közben működő erőkből matematikai eszközökkel ki lehet számítani. Itt fontos tényező a tehetetlenség is. A művészpálya ívére legfeljebb következtetni lehet. Ami Badacsonyi Sándorét illeti- az felfelé ível; egyéniség és tehetség irányítja."
Kortárs 1988.november
Vissza a tetejére